Pákozdi-Mikó Dóra

Pákozdi-Mikó Dóra

Ahogyan mondani szokták, a Táncra születtem. A szülői házban mindig szólt a zene, így hamarabb imbolyogtam rá, minthogy járni tanultam volna. Bármilyen családi esemény közeledett, annak én voltam a főszereplője. Táncoltam. Akkor még csak belülről, ösztönből, önfeledten, magam és családom örömére. Így már egészen pici kislányként magával ragadott ennek a csodálatos világnak a szépsége, mondanivalója. 6 évesen már lehetőségem nyílt egy békés megyei kisváros komoly művészeti iskolájának keretein belül, nagyszerű tanárok kezei között megtanulni a Tánc alapjait, különböző stílusait. A 8 év alatt sikerült, mind lelkileg mind pedig szakmailag eljutnom odáig, hogy megfogalmaztam magamnak a gondolatot: ide tartozom, része szeretnék lenni ennek a csodának, amit kincsként kaptam a jó Istentől.

Innentől kezdve pedig csakis a cél lebegett a szemem előtt. Tudatosan és határozott elképzelésekkel mentem előre, hiszen olyan biztos alapokat kaptam, olyan nagyszerű szakmai emberektől, hogy biztos voltam abban, ezt a tudást és boldogságforrást, tovább kell adnom, terjesztenem kell mások felé. Az évek alatt az is kikristályosodott számomra, hogy a Társastánc lesz az én gyöngyszemem. Egy békéscsabai táncsportegyesület táncpedagógusához kerültem, ahol igazi táncosként működhettem, így ez ugródeszkát jelentett a budapesti színházi táncos végzettségemhez. Itt tanultam meg igazán, mi is az a táncos művészvilág. Rengeteg méltán híres táncpedagógus, megannyi újdonság, megfeszített munka, sorozatos komfortzónából való kilépés, ön-és stílusismeret mellett, nagyon sok fellépéssel, bemutatóval, hosszú színpadi élettel és vizsgával a hátam mögött megerősödve éreztem azt, kitáncoltam magam és az eközben elvégzett oktatói illetve emelt szintű koreográfusi végzettségeimmel a kezemben kész vagyok arra, hogy méltón képviseljem ezt a mesés művészeti ágat.

Felemelő érzés volt azt mondani, tanítok, átadok, egyengetek.

Hogyan kezdtem el építeni a pályámat?

17 évesen a szülőfalumban egyesületet alapítottam, közel 40 kis-és nagy gyermekkel megtöltve. Ez idő alatt nagy utat jártunk be; a gyerekek és én is. Ők megtanulták, ezáltal megérezték a Tánc szeretetét, mondanivalóját, szabadságát, kötöttségeit, nehézségeit és megélték saját fejlődésüket, sikereiket. Én pedig mellettük tanultam meg tanítani, egy nagy közösséget összefogni, fegyelmezni, vezetni őket az úton, kinyitni előttük az eddig kulcsra zárt ajtókat, segíteni megismerni önmagukat, tehát felfedezni bennük a tehetséget, a csodát.

Mindeközben a jó Isten kezét fogva haladtam tovább utamon, mely hosszú volt és néha göröngyös, de elértem ahhoz a célközönséghez, ahová titkon mindig is vágytam, a felnőttekhez. Saját vállalkozásomat, világomat kialakítva jelentem ki: megérkeztem. Párokkal, azon belül is házasságra készülő jegyespárokkal foglalkozom, több, mint 5 éve. Megtiszteltetés számomra, hogy bizalmat szavazva a Táncnak és Nekem, bíznak az erejében és abban, hogy a Tánc megerősíti a párkapcsolatukat. Általános mozgáskultúrát és tánctudást, illemtant, valamint vezetéstechnikát tanulnak, majd pedig személyre és igényre szabott egyedi Nyitó-és Meglepetéstáncot alkotok a számukra, mindeközben ők is észrevétlenül alkotóvá válnak.
Miután személyesen is megismerkedtünk és elkezdtük a közös munkát, hatalmas örömmel tölt el a tudat, hogy érzem és látom, elértem hozzájuk, a lelkükhöz, egy nyelvet beszélünk és megtapasztalták a felszabadultságot, a boldogságot, a lehetőségeket, megismerték önmagukat és partnerüket. Röviden leírva: együtt táncolnak.

Olvasd el Táncpoétika című írásomat.